Falun élünk, teszünk-veszünk...

Kert, ház, kaláka, móka-kacagás www.banya-tanya.hu

Palántabörze Bátorban

Ha kiültetés után maradt saját nevelésű palánta, évelő cserje, fűszer-vagy gyógynövény, dísznövény, bármilyen kertlakó, amit szívesen megosztanál másokkal,

Ha nem neveltél, de szívesen hazavinnél egy-két érdekes fajtát,

Gyere el május 15-én vasárnap Bátorba, ahol délelőtt 10-től 12-ig szeretettel várunk a Hegyalatti Arborétumban. Oda pedig úgy jutsz el, hogy Eger felől a faluba érve rögtön jobbra kanyarodsz a bezárt kocsma előtt, és a Mogyorós-kutat elhagyva a baloldali úton döcögsz addig, amíg meg nem látsz baloldalt egy palántacsereberélő sokaságot egy szépséges kert közepén :-) (Hegyalja utca)

A palántabörze "játékszabályai":

- Mindenki a fölöslegét hozza, ami ingyen elvihető továbbszaporítás céljából.

- Aki nem hoz cserepalántát, az is vihet - a lényeg az, hogy jövőre már hozzon ő is, ehhez minden szakmai segítséget megkaphat a jelenlevő tapasztalt kertelőktől :-)

- Nem gazdasági mennyiségek cserélnek gazdát, hanem fajták, kérjük, mértékkel "csomagoljatok"

-  A helyszín ezúttal egy magánkertészet, ahol kérjük, bánjatok tisztelettel az ott élő növénygyűjteménnyel! És hálásan köszönjük a segítséget a Klein házaspárnak.

- Előadást, egyéb kötött programot nem tartunk, beszélgessetek :-)

- Hozzatok csomagolóanyagot a palántáknak (dobozok, újságpapír...), amiben biztonsággal el tudjátok szállítani a szerzett kincseket.

- Ha támogatni szeretnétek a rendezvény szervezőit, a Banya-Tanya Alapítványt, adományokat köszönettel elfogadunk a fekete macskás perselyben :-)

Totyakok, avagy hártyás tappancsokon 2.

Réges-régen, egy távoli galaxisban elkezdtünk mindenféle aprójószágot kipróbálni, hogy is érzik magukat itt Bátorban, és vajon mi hogyan érezzük az ő közreműködésüket kicsi gazdaságainkban?

Abból a dolgból állattartó barátunknál megmaradt a fodros lúd csapat, a gyöngyösöket elvitte valami féreg, az őshonos tyúknépség összeszűrte a levet a többi gyüttmenttel, és létrehoztak egy életképes és izgalmasan sokszínű génfelhőt.

A PIPI Projekt rám eső része a futókacsa volt, csak sajnos a 2011-es állományt apró darabokra rendezte a komondorom. Tavaly nyáron sikerült újra beszereznem párat, kikeletkor már kerítésem is nőtt, szabadon engedhettem őket a kertben. Egy fekete alapon metálzöld délceg dalia terelget négy futó asszonkát és egy véletlenül becsúszott mozgáskorlátozott tőkés totyakot.

Egy biztos: ők a világ legszórakoztatóbb jószágai a kecskegidák után. Nem tehetek róla, engem részeges padlóvázára emlékeztet a felegyenesedett járásuk, és mivel tévét nem engedek a házamba, ha vidámító műsorra van szükségem, csak kiülök közéjük a kertbe. Nincs az a letargia, amit percek alatt ne változtatnának vinnyogvaröhögésre. A TB valószínűleg az antidepresszáns-lobbi nyomására nem vette még fel őket a támogatott szerek közé.

Van ám komolyabb hasznuk is.

Nem, nem a serpenyőben-sercegés!!! Már sok kedves ismerősömnél tapasztaltam, hogy amikor füligvigyorral mesélek a legújabb kerti szakmunkásaimról, rögtön a sercegés jut eszükbe. Ilyenkor halk csattanással kinyílik a csajos kisbicska a jobb zsebemben, hiába fogom vissza úrinőként. Nem csak azért nem lesznek megsütve, mert viszonylag kistestű jószágok. Eredetileg tojáshasznúra tenyésztették ki őket, az okos szakirodalom évi 200-220 darabot ígér.

Ez már szebben hangzik legelésző lelkemnek, de a lényeg a vérkacsa-hatás. Ami mozog, még ha csigalassan is, azt levadásszák. Még a lazább földet, trágyakupacot is megturkálják a csőrükkel. Bogarat, házas-és hajléktalan csigát is pusztítanak, és érdekes, a gyógynövényeim helyett inkább a tarackot csipkedik.

Tavaly ilyenkor, az első langyos esők idején minden reggelem azzal telt, hogy végigböngésztem a kertet és bő fél diszperzitesvödörnyi éticsigát szállítottam baromfitartó cimborám portájára. Most annyi csak a dolgom, hogy kertelés közben fel-feltekintek, hogy a totyakok hányadik körüket futják percek alatt teli csőrrel sápogva, vibrálva a vadász-izgalomtól. Félórás böngészés után találtam egyetlen üzemképes csigát.

És a hab a fű között: minden reggelem igazi Húsvétként telik. A padlóvázák nem napközben tojnak, mint a tyúkok, hanem hajnalban szórják el ajándékaikat mindenfelé. Hiába vackoltak ki maguknak már négy fészekhelyet is, csak a tőkés ruca ül mindig ugyanoda, a futó lányok tojásaiért végig kell cserkelnem a portát.

Folytatása következik - május elején bújik elő a pelyhes generáció...

Gizgazok ínyenceknek

A Tavaszünnep örömére elmesélek pár szívemcsücske gyimgyomreceptet. Nagy dolgokat nem fogok mutatni, jónéhány remek, szakértő ember ír teljes honlapokat az ehető vadnövényekről, itt csak kedvcsinálónak csillantok néhány kora tavasszal már elkészíthető dolgot. Nem hanyagolható szempont, hogy sokaknál ilyenkor merül le a vitamin/nyomelem-aksi, tavaszi fáradtságnak becézik, és simán el lehet felejteni, ha éhes kecskeként veted magad a tél végén előbújó gyomnövényekre :-) Amik közül sokan akár egész télen is csipegethetők, ha nincs "kiporszívózva" a kert...

Kertből és a vadonból is gyűjthető a többségük. Kicsodák is ők? Pitypanglevél, tyúkhúr, cikórialevél (katángkóró a magyar gyomfaj tesó), salátaboglárka, kerek repkény, csalánhajtás, papasajtlevél, közönséges galaj, komló hajtás, martilapu, galambbegy, cickafark levélkéje, minden vadon élő hagyma a védetteket kivéve, azok nem ehetők ;-).

Sokan dicsérik a rügyeket is, finomak (ha szereted a keserűt), és táplálók. Igaz lehet, de valamiért sajnálom őket így leszedni.

Nagy celeb lett mostanában a medvehagyma. Ilyenkor a zuhanyrózsából is az folyik,  mindenki a dunántúli erdőket böngészi, kaszálja... Megérdemli a hírét, az egyik legfinomabb hagymánk és egészséges is, de ne vigyük túlzásba a betakarítását. Árnyékos helyen szinte mindenütt képes megélni, csak nem honos minden tájon: aki teheti, telepítsen a kertjébe, akkor nem kell megtépázni a szabadon élő állományokat.

Készülhet zöld gazokból nyers vegyes saláta bármilyen öntettel. Az erősebb ízű leveleket óvatosan adagoljuk (pl. repkény, csalán), vagy egyéb zöldségsalátához adjunk belőlük keveset. Sajtokhoz  például nagyon illik a friss tavaszi ropogós gyom :-)

Az idénykezdő ebédem egy feljavított kelkáposztafőzelék volt rengeteg fokhagymával, csalánnal, cickafarklevéllel, martilapu díszítéssel.

Még nem bújtak nálunk elő, de lassan megérkeznek a komló spárgaszerű fiatal hajtásai. Párolva más ropogós zöldekkel, és levesbe is remek, amíg meg nem szálkásodik.

És egy nagy kedvenc: a zöldturmix. Már mutattam nyári kiadást, most a mai Tavaszünnep-köszöntő rövidital következik: zsenge csalánhajtás, egy grapefriut és alma került a gépbe, és íme a végeredmény: a mai felesem. Egészségetekre! Éljen a Tavasz :-)

Magokról, nagyiról, összevissza

Minden ott kezdődik. Egy kicsinke bigyóval. Legyen búza, ember, béka vagy csalán.

Már kölyökkoromban csodáltam őket, amikor kicsi nagyim (akkor még jókorának láttam) megmutatta, mennyire másképp szórjuk a barázdába a répamagot, mint a borsót. Kedvesen mosolygott a bénázásomon, és láttam az arcán, hogy "ejj, sosem fogja jól megtanulni ez a lány". Akkor ez az érzés a csakazértis megtanulom felé tolt. Ma értem, hogy ez volt az elégtétele a falusi asszonynak a városra szakadt diplomás gyerekért, unokákért: van valami, amit csak Ő tudhat jól. Vagy csak spekulálok :-) De veteményezéskor látom a mozdulatát a kezemben, és olyankor mindig mögöttem áll, és elnézően mosolyog.

Mást is kaptam Tőle. Apró példa, hogyan is tanulunk: Legelésző állat létemre elcsodálkoztam, mennyire megy nekem a csirkeboncolás. Aztán lassan felködlött a dolog: annyi hétvégén néztem végig tátott szájjal, Mami hogyan szedi szét az ebédre szánt tyúkanyót, hogy bevésődtek a mozdulatok. Aztán mikor előttem hevert a kopasztott tetem, már nem sokat kellett gondolkodni az anatómián...

Magok. Van, aki porszemnyi, vannak lóbab-méretek, és egyszer a Növénytárban láttam egy rendes emberi fenék formájú és méretű magot - talán az is hozzátett a mániámhoz egy villányit :-)

Tavasztájt fogják magukat, és nekiindulnak, hogy megmutassák, mi lakik bennük. Lesz belőlük növény, aki belekapaszkodik a Földbe, issza a vizét, táplálékát, és felnyújtózik az Ég felé. Akkor is varázslat, ha tudok a genetikáról és mindenféle evolúciós ötletekről :-)

És aki igazi varázsló vagy boszi akar lenni, simán megteheti, ha magokat gyűjt :-) Lesz neki kaland egész évre, lehet izgulni, hogy mikor tekeredik elő a földből az első csíra, lerágja-e a csiga, kipöttyözi-e a bolha, sikerül-e megerősödnie, mikor hoz már virágot, nnnaaa, teljen már az a hüvely, úgy megkóstolnám, aztán az első ünnepi falat, majd egy egész leves vagy saláta, végül a nagy betakarítás, és már lehet gondolkodni, hogy mi kerüljön a helyére, és jövőre melyik fajtát frissítsem föl a gyűjteményből?

Legszívesebben én is mag lennék, hogy télire elbújhassak, amikor nem (annyira) pereg ez a mozi :-) De ilyenkor már hallom, hogy a dobozokban toporzékolnak mind, hogy mennének már ki az illatos, nedves, napsütéses Tavaszba...

Így hát ez a mese a kertben folytatódik, máris :-)

Aki szeretne saját vetőmagot fogni a kertjéből, a gyakorlatias okosságot leírták már nálam hozzáértőbbek, itt találjátok:

http://maghaz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=8&catid=2&Itemid=110

Az élményt pedig természetéből adódóan tessenek él-ni ;-)

Igen. Városban is. Ablakban. Erkélyen. Parkban. Falusiaknak meg egyszerűen nincs kifogás ;-)

Magborze, ahogy én láttam

Egyszer ígérem, utánaszámolok, most nem tudom pontosan, hogy hányadik magbörzénket szervezzük. Az egri LISZI-ben ez a harmadik alkalom, és örülök, hogy vannak, hogy ennyire kedvesen fogadnak minket a szétszóródó vetőmagjainkkal, facsemetéinkkel, kutyákkal és nem utolsósorban velünk, kertfüggő emberekkel együtt. Köszönjük!

Idén a szombatunk munkanap lett, ennek ellenére sokan eljöttek, nem csak Egerből, több más településről is. Jó volt látni, hogy sok ember tarrtja fontosnak az élelmiszer-önellátást, ezen belül pedig azt, hogy tiszta, helyben termett vetőmaggal tudja megoldani a kerti növénytermesztését. Továbbra is a paradicsom szerepelt legnagyobb fajtaválasztékban, de érkeztek érdekes gabonák, hüvelyesek, kukoricák és hagymások is.

Szívet melengető érzés volt azt látni, hogy a nyugdíjastól kezdve az iskolás korosztályig mennyire sokféle embert megszólít a kert.

Hadd meséljem el a nap legkedvesebb esetét. Miután összecsomagoltuk a maradékot, meghívtam magamat egy vegán ebédre Eger legkedvesebb éttermében. Egy ismerőssel beszélgettünk, amikor a szomszéd asztalnál ülő hölgy mosolyogva odafordult: kiderült, hogy ő is jött volna börzézni, de dolgoznia kellett. Nohát, tartottunk egy ráadás-magozást a parkolóban :-)

Mindenkinek boldogságos kertelést kívánok, sok-sok napsütéssel, kedvesen áztató langyos, éjszakai esőkkel :-)

Magbörze a LISZI-ben

Idén a Banya-Tanya Alapítvány egy magbörzét szervez, ami Egerben lesz, de ha hívtok, szívesen elmegyünk más helyi alkalmakra is!

Köszönjük szépen a LISZI munkatársainak, hogy már évek óta nagy szeretettel fogadnak minket - nem csak a magbörzénkkel.

Az élelmiszer-önellátás egyik fontos eleme a tájfajta vetőmag. Igyekszünk saját termésű szaporítóanyagokkal dolgozni, és mindenkit erre biztatunk. Olyan fajtákat termesztünk,
amik már bizonyítottak a környéken, nem a megszokott szabványosított, mesterséges ipari körülmények közt előállítottakat használjuk. A mi növényeink jól szerepeltek vegyszermentes művelésben, ellenállók, bírják a helyi mikroklímát és talajt.

Helyszín: Forráspont LISZI Eger, Kallómalom u. 88. (szolgáltatóházak)

Időpont: 2016. március 5. 10:00 - 12:00

A magbörze "játékszabályai":

- Aki hoz vetőmagot, lehetőleg saját termést hozzon, aminek tudja a történetét, és tanácsot tud adni a növény gondozásához, felhasználásához is.

- Mindenki a fölöslegét cseréli el, ingyen.

- Javasoljuk, hogy eleve kis tételekbe kicsomagolva hozzátok őket, így több embernek jut majd belőle.

- Aki nem tudott még magot hozni, az lelkesen hozzálát az év során vetőmagot fogni, és jövőre ő is hoz :-)

- Csak minta mennyiségeket adunk, és ezt javasoljuk a többieknek is: a felszaporításhoz minden segítséget megadunk.

- Védett magokat ne hozzatok, csak saját szaporításból származó, lehetőleg régi fajtákat!

- Ha nincs megosztani való magotok, akkor is gyertek el, vigyetek mintákat, tanuljatok magot fogni, jövőre majd hoztok cserealapot :-)

- Ha úgy érzed, hogy kaptál valamit a rendezvény során, kérjük, adományoddal támogasd a Banya-Tanya Alapítvány munkáját! Jelenleg nincs folyamatban pályázati programunk, ezt az eseményt is önkéntes munkában szervezzük számotokra.

És nézzetek rá sűrűn a maghaz.hu oldalra, ahol nem csak a legfrissebb magbörze-listát láthatjátok, de magfogási tippeket is, és a regisztrált felhasználók egy igazi virtuális börzén találják MAGukat!

Az Egyet most másnak...

Kedves Banya-Tanya Ismerők!

Ebben az évben a Hatóság nem teszi lehetővé a Banya-Tanya Alapítványnak, hogy az SZJA 1%-okat fogadjuk. Szabály szerint teljesen jogos, egy adminisztrációs hiba miatt nem ment be egy adatlapunk, vagyis mi vagyunk a hunyók. Remélem, jövőre éberebbek leszünk :-)

Addig is, amíg nem tudjuk fogadni az 1%-okat, kérlek, mindenképpen rendelkezzetek civil szervezet számára is! Ne vesszen el az a kicsi-de-sokat-érő segítség sem, amit az önkéntes csoportok kaphatnak, ha már elvégzik azt a munkát, amit a Rendszer nem tud/akar...

Ha írtok nekünk a banya.tanya.alapitvanykukacgmail.com címre, szívesen ajánlunk olyan szervezeteket, akikről tudjuk, hogy hitelesek, ismerjük a munkájukat, és hasonló értékek mentén élnek, dolgoznak, mint mi.

És nem utolsósorban hálásan köszönjük az eddigi egyszázalékokat, a felajánlásaitok nélkül nem maradhattunk volna talpon a pályázathiányos években, sőt, különösen akkor nem - hihetetlenül hangzik, de sok olyan költség van, amit nem tudunk a projektekből fedezni, de a vállalt programok megnövelik a kiadásokat.

A Ti támogatásaitokból tudtuk eddig is működésben tartani az Alapítványt, fizettük a bankköltségeket, papírt, postát, eljutottunk a rendezvényeinkre, be tudtunk szerezni alapvető kerti eszközöket, és néhány vetőmagot.

Mostanában nincs olyan forrás, amire pályázhatnánk, így az anyagi mozgásterünk eléggé beszűkült, de természetesen azokat a munkákat, amiket minimális kiadással is meg tudunk oldani, és alapvetőnek érzünk, ugyanúgy folytatjuk.

Vagyis lesz magbörze (talán több is :-)), palántabörze, terepmunkák a gyümölcstől a gyógynövényekig, és bármi, amire Ti meghívtok minket. Továbbra is őröljük a liszteket, préseljük az olajokat, aszaljuk a zöldséget-gyümölcsöt, készülnek a gyógynövény-kivonatok, lesznek kerti kalákák egy-egy fontos témakörben, hirdetünk tanuló-gyűjtőutakat a környék ehető- és gyógynövényeinek megismerésére.

Ha hívtok, elmegyünk más településekre is mesélni a munkánkról, szívesen megyünk a magbörzéitekre, vagy egy-egy tematikus műhelymunkára egészséges kert, táplálkozás, önellátás témában.

Köszönjük szépen a figyelmeteket, és tartsatok velünk idén is!

Aszalni jó

- mert nyersen marad a finomság - nem szeretem hőkezelni, ami úgy finom, ahogy van

- mert kisebb helyen tudom tárolni, nem a vizet üvegezem be befőtt formájában, hanem töredék térfogatot

- nem kell tonna cukor (só, tartósítószer...) az eltevéshez: ha nincs benne víz, nem kell félni, hogy megromlik - a gombáknak/baciknak sincs mit enni szárazon

- ha nagyon akarom, vissza lehet áztatni majdnem eredeti formájába a zöldséget-gyümölcsöt-gombát

- de a gyümölcsöket remekül el lehet nassolni a bánatos téli estéken csak úgy szárazon is

- egy csepp konyhai aszalóval is ki lehet váltani a Napot, ha éppen bujdokolni támad kedve

Nagyjából ennyi indokom van arra, hogy inkább az aszalót etessem hajnalban és este, a kampányszerű üvegmosós-cukrozós lekvárfőzés helyett. És mert szeretem az aszalványokat :-)

A gyümölcsöt csak elmajszolni, és sütibe, levesbe. A zöldségek remekül kipendülnek a pizza tetején, vagy a borsólevesben. A gombák is szeretnek pizzára sülni, vagy az őzláb elmorzsolt kalapjaiból remek fasirt, vagy rakott akármi tud születni.

Idén újabb aszalós témakört tanultam: csírák és kekszek nyersen... A csíráztatott hajdinát, napraforgómagot pár óra alatt megszárítja a gép, teljes értékű állapotban tárolhatók. Aztán bekeverem a turmixból vagy a zabtejből fennmaradó rostos trutymákkal, kacifántos fűszerekkel, és azt is megaszalom müzlifalatkának. Már több üveg becsomagolt nyári zöldturmix-keksz várja, hogy a téli reggeliket joghurtban úszva vidíthassák fel gyomorpárti gazdasszonyuknak :-)

 

Csöndes morcogás

Ha már be-bekukkantok a blogba, hogy lássam, hányan olvastátok a napsugaras nyári beszámolómat, terápiás céllal kibeszélem egy igennagyonnagy szívfájdalmamat...

A Falusi Csöndet.

Igen, gyüttment vagyok. Laktam Pestországban is, de alapjaimat mégiscsak egy másik falu rakta le heges térdű, fáramászós, kőfalonkardozós kölyökkoromban, így talán mentesebb vagyok a városról menekültek illúziói alól. Mégis jókorákat kellett csalódnom, amikor saját kuckóba költöztem, igazi faluba.

Szeretem a csöndet. Nem a kukaságot, a steril, elszigetelt mélykusst, hanem az eleven csöndet. Ebbe nálam simán belefér a szomszéd fütyörészése - még ha az operett is. Belefér a traktor, fűnyíró, (kövezzetek meg:) flex és körfűrész hangja is, mert az munkáról szól, és nem örökös. Belefér a kutyaugatás, kakaskukorék, mert itt van a helye, nekik ez a természetük.

De óriási szívem egyik csücskében sem találtam helyet a minden faluban minden nap megjelenő hangszórózó-zenéző-rémrímelő árusoknak. Vegyek takarmányt, fagyit, gázpalackot, zöldséget-gyümölcsöt (falun, nyáron!!!), naposcsibét, muskátlit és szabolcsi almát, adjak el vasat, akkumulátort (tutira ott a hulladékkezelési jogosítvány a kesztyűtartóban...), háztartási gépet és kacsatollatlibatollat (ezt elhiszi még valaki???), no és a régiségeimet, a házikóm előtt öt km/órával elhaladó harsogó járműveknek.

És jönnek, menetrend szerint. Minden napra jut néhány, általában akkor, amikor a hajnalban kelő gyüttment paraszt bevonszolja izzadt testét egy félórás sziesztára a hűs tufaházba. És nem, nemcsak akkor hallani, amikor a kapum előtt harsog, hanem a kicsi falu mind a nyolc utcájáról odahallatszik, picik vagyunk, nnna.

A mobilpostást szeretjük, jó fej, és csak akkor harsog, ha dolgom van vele, és ő még kora délelőtti "munkaidőben" jön.

Hallottam olyan hős falvakról, ahol a közösség a vezetéssel összefogva bátran letiltotta ezeket a harsogókat. Sokkal több helyen viszont jól megvédik őket azok, akik a falu közepéig sem akarnak eltolni egy biciklit, ha például meghallják, hogy almavásár van. Nem tudom...

A másik kedvenc a képembe/fülembe tolt média. Tudatosan NEM nézek tévét, nem hallgatok rádiót, megválogatom, honnan olvasok híreket. De falun ilyen nincs: van egy csuda intézmény, a Szomszéd, aki csutkagázon hallgatja a rádióját, hogy legyen neki okossága. Információja. Ezért hát hallgatja az egész utca. A kertem már be is gazosodott, mert nincs idegzetem kimenni királyi okosrádiót hallgatni a szent meditációra alkalmas gyomlálás közben. Ritka csuda pillanat, amikor nem a rádiót hallani felőle, hanem vidám füttyszót - olyankor örömmel gazolok :-)

Volt olyan, amikor kértem, hogy kapcsolja ki, vagy vegyen fülhallgatót, ha fontos. Hatott kis ideig, de már elmúlt...

Lehet haragudni a fenti morcogásomért, bár én nem haragszom, de ha nem kapom meg a napi betevő Csöndemet, marad a csigaház...

 

Csöndesen, de megvagyunk :-)

A tavaszi magbörzék és palántacsereberék után teljes gőzzel belevetettük magunkat a nyárba, így történt, hogy keveset jutottam gép elé, még kevesebb kedvvel a naplózáshoz. Most igen röviden (kint toporog a felszednivaló krumpli, eszik a rigók az aszalóba vágyó bodzát, elkomposztálódik az ivólé-új-életre jelentkező paradicsomtömeg) mutatok pár apróságot, amik betöltötték az idei nyarat.

A főszereplők - legalábbis élvezet szempontjából - a paradicsomok voltak. Idén csak 16 fajtát ültettem, köztük négy érkezett az ÖMKI programja keretében. A tavalyi négy közül is folytattam a kapcsolatot a kisnövésű Felsőzsolcaival, "aki" remekül bevált idén balkonládában is, jövőre viszem a városi magbörzékre :-) A Tarnamérai pedig vándorol az aszalóba, húsos, hosszúkás termései oda valók.

Maradt régi szerelem az ökörszív, az agyonüthetetlen, finom és bőtermő a datolya, és még néhány új huncutság, csak a változatosság kedvéért. A fóliában saját elhatározásából kihajtott egy kedves barátnőmtől évekkel ezelőtt kapott lugasparadicsom, aminek félméteres elágazó fürtjei vannak, simán elfér a bocskorpaprikák fölött, olyan magasra kúszott, hogy már visszahajlik a tető alá...

 

Szintén fóliás kísérlet volt a gyümölcsillatú uborka - a kép látványos, de nálam jövőre nem kap helyet a jószág... Olyan érzékeny, hogy inkább maradok a bevált kígyóuborkánál.

Új családtagok is érkeztek a házhoz. Igaz, három futókacsát rendeltem, de valami baleset történhetett, mert csak egyikük nőtt futóvá, a testvérei közül egyik vadkacsa, a másik fehér házi lett. A csigapusztításban viszont mindannyian remekeltek, amint teljesen bekerítjük a kertet, irány a szabad(kacsa)láb és a csigavadászat!

Gyűjtöttünk gyógynövényeket is, betárolva várják a téli fényhiányos-búbánatos-nyavalyás időszakot a teák, olajok, tinktúrák.

Újabb őrülettel is sikerült gazdagodnom a régiek mellé, kaptam pár ötletet nyers vegán ételekre-italokra. Azóta reszketve bújnak össze az évek óta békénhagyott kövér porcsin családok, mert kétnaponta összeturmixolódnak céklával, dinnyével, szederrel, homoktövissel, labodával, hogy feltöltsék a sürgésforgásban lemerült aksijaimat. Nem kell vegánnak lenni ahhoz, hogy a nyers üzemanyagok beépüljenek a hétköznapjaimba, és tetszik, hogy szinte minden gyomnövényemet bele tudom kutyulni a turmixba, sütikbe :-)

Az esősebb időszakokban hiába reménykedtünk, az erdei gombáknak még kevés volt a víz. A régi tüzelőrakás viszont becsülettel termelt: több adag júdásfülét szüreteltem róla, két alkalommal egy-egy csokor nyári laska is a tányéromban végezte.

Az év felfedezése mégiscsak az a csillogó zöldpáncélos poloskahős volt, aki mentesített a napi krumplibogár-szüret alól. Két hétig szedegettem szorgosan a bogarakat-lárvákat, aztán feltűnt, hogy fogynak a lárvák. Tetten is értem egy poloskát akcióban: tövig szúrta a szívókáját egy lárvába, és még arrébb is cipelte, amikor észrevette, hogy kilestem a gyilkosságot... Róla sajnos nincs értékelhető képem. A lényeg az, hogy azóta csak mutatóba láttam lakájcsíkos bogarat, de szerintem az is világgá menekült, amint meglátta, mi történik szerencsétlen páncélozatlan gyermekeivel.

Így nyár végére kezdtek beérni a paradicsomok, apránként szüretelem, magozom, főzöm-aszalom őket. Jövőre lesz friss vetőmag bőven :-)

Lassan kitisztítom a fólia letermett részeit, és beköltöznek a tél alá vethető saláták, retkek, egyéb próbálkozások.

Az esti futások közben pedig nyálcsorgatva lesem a kékülő kökénybokrokat, lesz bőven csipke és galagonya is. És irgumburgum lesz, ha nem sorakoznak fel hamarosan a gombaseregek, mert a nyáron igencsak megcsappantak az őzláb-és vargánya aszalvány készleteim is. Trombitagombára is nagyon számítok, télen lesz sütésfőzés is a nyers koszt mellett, a fekete gombapor hiányozna a pizzaszószokból...

Itt a vége, fuss el véle...

Feedek
Megosztás