Falun élünk, teszünk-veszünk...

Kert, ház, kaláka, móka-kacagás www.banya-tanya.hu

Csöndesen, de megvagyunk :-)

A tavaszi magbörzék és palántacsereberék után teljes gőzzel belevetettük magunkat a nyárba, így történt, hogy keveset jutottam gép elé, még kevesebb kedvvel a naplózáshoz. Most igen röviden (kint toporog a felszednivaló krumpli, eszik a rigók az aszalóba vágyó bodzát, elkomposztálódik az ivólé-új-életre jelentkező paradicsomtömeg) mutatok pár apróságot, amik betöltötték az idei nyarat.

A főszereplők - legalábbis élvezet szempontjából - a paradicsomok voltak. Idén csak 16 fajtát ültettem, köztük négy érkezett az ÖMKI programja keretében. A tavalyi négy közül is folytattam a kapcsolatot a kisnövésű Felsőzsolcaival, "aki" remekül bevált idén balkonládában is, jövőre viszem a városi magbörzékre :-) A Tarnamérai pedig vándorol az aszalóba, húsos, hosszúkás termései oda valók.

Maradt régi szerelem az ökörszív, az agyonüthetetlen, finom és bőtermő a datolya, és még néhány új huncutság, csak a változatosság kedvéért. A fóliában saját elhatározásából kihajtott egy kedves barátnőmtől évekkel ezelőtt kapott lugasparadicsom, aminek félméteres elágazó fürtjei vannak, simán elfér a bocskorpaprikák fölött, olyan magasra kúszott, hogy már visszahajlik a tető alá...

 

Szintén fóliás kísérlet volt a gyümölcsillatú uborka - a kép látványos, de nálam jövőre nem kap helyet a jószág... Olyan érzékeny, hogy inkább maradok a bevált kígyóuborkánál.

Új családtagok is érkeztek a házhoz. Igaz, három futókacsát rendeltem, de valami baleset történhetett, mert csak egyikük nőtt futóvá, a testvérei közül egyik vadkacsa, a másik fehér házi lett. A csigapusztításban viszont mindannyian remekeltek, amint teljesen bekerítjük a kertet, irány a szabad(kacsa)láb és a csigavadászat!

Gyűjtöttünk gyógynövényeket is, betárolva várják a téli fényhiányos-búbánatos-nyavalyás időszakot a teák, olajok, tinktúrák.

Újabb őrülettel is sikerült gazdagodnom a régiek mellé, kaptam pár ötletet nyers vegán ételekre-italokra. Azóta reszketve bújnak össze az évek óta békénhagyott kövér porcsin családok, mert kétnaponta összeturmixolódnak céklával, dinnyével, szederrel, homoktövissel, labodával, hogy feltöltsék a sürgésforgásban lemerült aksijaimat. Nem kell vegánnak lenni ahhoz, hogy a nyers üzemanyagok beépüljenek a hétköznapjaimba, és tetszik, hogy szinte minden gyomnövényemet bele tudom kutyulni a turmixba, sütikbe :-)

Az esősebb időszakokban hiába reménykedtünk, az erdei gombáknak még kevés volt a víz. A régi tüzelőrakás viszont becsülettel termelt: több adag júdásfülét szüreteltem róla, két alkalommal egy-egy csokor nyári laska is a tányéromban végezte.

Az év felfedezése mégiscsak az a csillogó zöldpáncélos poloskahős volt, aki mentesített a napi krumplibogár-szüret alól. Két hétig szedegettem szorgosan a bogarakat-lárvákat, aztán feltűnt, hogy fogynak a lárvák. Tetten is értem egy poloskát akcióban: tövig szúrta a szívókáját egy lárvába, és még arrébb is cipelte, amikor észrevette, hogy kilestem a gyilkosságot... Róla sajnos nincs értékelhető képem. A lényeg az, hogy azóta csak mutatóba láttam lakájcsíkos bogarat, de szerintem az is világgá menekült, amint meglátta, mi történik szerencsétlen páncélozatlan gyermekeivel.

Így nyár végére kezdtek beérni a paradicsomok, apránként szüretelem, magozom, főzöm-aszalom őket. Jövőre lesz friss vetőmag bőven :-)

Lassan kitisztítom a fólia letermett részeit, és beköltöznek a tél alá vethető saláták, retkek, egyéb próbálkozások.

Az esti futások közben pedig nyálcsorgatva lesem a kékülő kökénybokrokat, lesz bőven csipke és galagonya is. És irgumburgum lesz, ha nem sorakoznak fel hamarosan a gombaseregek, mert a nyáron igencsak megcsappantak az őzláb-és vargánya aszalvány készleteim is. Trombitagombára is nagyon számítok, télen lesz sütésfőzés is a nyers koszt mellett, a fekete gombapor hiányozna a pizzaszószokból...

Itt a vége, fuss el véle...

A hős kalákás csapat és a májusi eső

Igazi sokoldalú kaláka alakult múlt szombaton, éppen olyan sokféle munka kerekedett belőle, mint amilyen egy igazi paraszti hétköznap :-) Vagyis a meghirdetett gyógynövénykedés kibővült nyúlmázsálással, bozótirtással, komposztáló kas töltögetéssel, és persze a gyógynövénygyűjtő sétán is akadtak kellemes meglepetések :-)

Az összegyűlt lelkes társaságnak köszönhetően kitisztult a Banya-Tanya fűszer-és gyógynövénykertje, már vasárnap beleültek az eddig a tornácon szorongó évelők. A patakparti áthatolhatatlan csalánosból gyümölcsöst varázsoltak a fiúk, megtelt "fűtőanyaggal" a komposztáló kas, és kigyomláltunk pár sort a zöldséges részlegből is.

Párszor beijesztett az eső, de bátran kitartottunk..

Még a legfiatalabb korosztály is beszállt a munkába, nem lehet elég korán kezdeni a kertészkedést :-)

Ebéd után aztán maradék bátorságunkat összeszedve, ellenállva a szieszta csábításának, neivágtunk, hogy a májusi gyógyfüveket begyűjtsük magunknak. Éppen kapóra jött a telihold ideje, bár a felhőket az sem akarta elriasztani. Több jelentkezőt viszont éppen a felhők tartottak távol. Mi viszont bőven kaptunk a tengernyi kakukkfűből, zsályából, és a hatalmas vadsóskamezőből is. Ráadásnak Természet Anyánk egy jó adag mezei csiperkét szórt az utunkba, szegfűgombával fűszerezve :-)

A nap csúcsa mégiscsak a hazaérkezés volt, miután jó félórát bandukoltunk a jeges esőben ki kabátban, ki anélkül, a felvételért a Gyűrűk Ura  készítői sztárgázsit fizettek volna...

Köszönjük a Csodacsapatnak a segítséget és a lélekmelengető részvételt! És alaposan pihenjétek ki magatokat, hamarosan megint trombitálunk, újabb ínyenceknek való programokkal jelentkezünk!

A program a Svájci Hozzájárulás támogatásával valósult meg.

Főzőcske-filozófia

Még nem Bátorban laktam, de már falun, amikor meglátogatott egy barátom, és ahogy a ház körbemutogatásában a kamrához érkeztünk, megkérdezte: "Te háborúra készülsz?" Mert rendesen be volt raktározva lekvár, savanyúság, mindenféle főzni-csíráztatni való magvak, fűszerek, teafüvek, aszalványok, ecetek, stb...

Neki ez furcsa volt, hiszen a nagyvárosban csak két perc a legközelebbi bolt, ahol mindent megkap.

Ez a régi rácsodálkozás jutott eszembe nemrég, amikor hirtelen felindulásból valami igen finomat alkottam :-)

Palacsintához akartam valami nem-édeset készíteni. A kamrában pedig ott mosolygott négyféle aszalt gomba. Kerekedett a dologból mustáros gombaszósz fekete trombitagomba-porral sűrítve, vargánya, rókagomba és őzlábgomba törmelékkel vastagítva, alaposan fűszerezve, jól megolvasztott reszelt sajttal... Mindezt palacsintatortaként öntöttem formába, és nem nagyon tudtam abbahagyni az evést :-)

Nos, nem háborúra készülök, hanem ilyen finomságokra :-)

Csak egy-két rövid túrára volt szükség, amikor a gombát megszedtük. Meg egy-két nap darabolásra, aszalásra. Aztán néhány befőttesüvegre, hogy a molyok ne rágják szét tavaszig.

Őszi csemegézés

Mielőtt én is valami programajánlóval keverném a Banya-Tanya naplóját, mesélek kicsit arról, mi finomság akad ilyenkor a kertben?

Ha körülnézek a szomszédokban, pirulnom kellene, mert ők bezzeg már sterilre porszívózták a kertjeiket, sehol egy kóró, fűszál, vagy paradicsomkaró... Nálam viszont őskáosz uralkodik. Mentségnek csak az intenzív házikóújítást és a pályázati elszámolás-hegyeket tudom felhozni. Azért van egy kis tudatosság is a dologban... És sok gyom... Erre nem vagyok büszke :-(

Még nem merem permakultúrált kertnek nevezni, de enyhén közelíti a fogalmat... Vagyis elvileg egész évben akad benne ennivaló. Nézzünk körül: a leveshez úgy januárig mindig találok friss petrezselyem-és zellerzöldet, ehhez csak bent kell hagyni egy sort belőlük télire. A zeller csak durva fagyok után adja meg magát, a petrezselyem akkor sem, jövőre kihajt, csak a levelei tűnnek el tél közepére. Ám ha a február enyhe, már új zöldeket találok rajta. Ugyanez vonatkozik a metélőhagymára is.

Történt egy szaporodási baleset pár éve a területen: keresztbe-kasul porzódott a mángold a céklával és a takarmányrépával. Mert testvérek :-) Azóta minden évben van boglyas-leveles elsőéves példány, és virgácsosodó magot hozó kétéves is köztük. Csak annyit kell tenni, hogy nem kapálom ki őket. Így egész évben (télen is!!!) zöldek, szereti a kanári és a tengerimalac is, legvadabb ződhiányomban én is tépek a szendvicsemhez, vagy lehet belőle saláta, főzelék.

A tavaszi borsóból kipergett pár szem az ágyásba, az első fagyokig szépen kivirágzott, gyenge zöldborsót tudtam csipegetni róla. Ehhez persze a csapadékos nyár is kellett :-)

Januártól elkezd kihajtani a tyúkhúr a csupaszabb földfoltokon. Salátába kiváló zsenge zöld...

A sarjadóhagyma egész télen szedhető (csak nekem még nincs elég sok). Csokrosan nő, zöldhagyma-formájú sarjakat nevel. Ezekkel lehet palántázni is.

És ami idén kimaradt a minden egyéb miatt, de az eddigi években szépen termett tél alatt: a feketeretek és a tarlórépa! Őszi-téli kedvenceim: augusztusi vetéssel, sok vízzel, trágyával szépen megnőnek a fagyokig, tél közepéig akár kint is hagyhatók. De elvermelve egész télen ropogós, náthaellenes gumókat ehetünk.

Tél alá vethető sok salátaféle, a rukkola, petrezselyem, sárgarépa, néhány borsófajta. Szórhatunk mustármagot a csupasz földdarabokra: a levele a fagyokig zölden takarja a területet, és ízletes salátaződ...

Tavaly volt a főpróbája, és idén már ki is maradt sajnos: az őszi mák. Szeptemberben kell elvetni, pár leveles alakban kitelel, én csak áprilisban egyeltem ki, addigra szépen kiderült, melyik fagyott ki: szinte mind kibírta zölden! Június elején arattam a gubókat, nulla növényvédelemmel is szépek voltak. álltólag annyira korán virágzik, hogy megelőzi a kártevők rajzását. Van benne valami.

Éééés az örök túlélő: a csicsóka! Októbertől egész télen át áprlilisig szedhető a gumója, persze ha a kertemben telelő pockok hagynak belőle. Amikor hersegő, lédús, friss, élő növényi eledelre vágyom, akkor kikapirgálok egy marék csicsókát, lesúrolom róla a földet és elharapdálom. Kap belőle a kecske is :-)

Kicsit menjünk ki a kertből. Szintén lehet téli csemege jónéhány gomba is. Mivel szakértő nem vagyok, csak a biztosan megismert júdásfülét, és a lila pereszkét szedem. Az előbbi általában nyirkos helyen korhadó bodzaágakon, az utóbbi erdőben található.

És a bogyók! A fagyok után eredeti csomagolásából ehetjük a hecsedlilekvárt, már a bogyóból püré formában lehet kinyomni :-) A kökény nagyszerű C-vitamin forrás és állítólag szívpanaszokra is jó. Galagonyát is érdemes csipegetni, bár íze nincs sok, de a keringésnek az is használ, és a szürke téli napokon már a színe is felvidít.

Gyógynövényeket is szedhetünk ilyenkor: november táján érdemes a gumókat, gyökereket fölszedni, mert éppen beraktározta a növény az értékes anyagokat, leszáradt a szár, levél, de még azonosítható a faj. Nálam a kert szélén, a patakparton sok a fekete nadálytő, annak a gyökerére fenem az ásóvillámat: aszalvány és tinktúra készül belőle. Embernek, állatnak sérülésekre, zúzódásra hihetetlen gyors hatású segítség... bedagadt ló-boka, emberi lila folt, rándulás, horzsolás egyik napról a másikra gyógyul tőle.

Sok már a szöveg, de lesz még :-) Jó gyűjtögetést!

Jól megjártuk…

… oda és vissza Szarvaskőt.

A reggeli találkozónál senki nem várt, pedig jól megijedtem, hogy késve érek oda… Aztán egy kis családdal kiegészült a lelkes gyalogtúrás csapat hat főre, és nekivágtunk. Természetesen nem az ismert úton, hiszen Szarvaskő itt van a szomszédban, ekkora távon nem tévedhetünk el.  De sikerült :-)

Sikerült jó néhány iránymenetet kivitelezni, a gyerekek már lázadoztak, de azért hősiesen kitartottak nem kevés szülői támogatással :-)

Az erdő csodálatos volt, még egy kis napsütést is sikerült intézni. Találtunk gombákat, csodaszép mohapárnákat, és csipegettünk sokféle erdei bogyót.

A célállomáson rögtön összetalálkoztunk a csapat autós tagjaival, akik már hazafelé tartottak. Nos, az egyórásra tippelt gyalogutunk többórásra sikerült, hogy pontosan mennyire, arra kedvenc írónőm szavaival élve “boruljon radír”…

A fesztivál rendesen tömeges volt, láttunk szarvasgombát, aszalványokat, házi sajtot, kézműves remekeket, és természetesen sok-sok lekvárt. A zenét nem a kedvenc CD-im közül válogatták, de ez cseppet sem volt baj :-)

Nálam inkább a sokaság verte ki a biztosítékot, annak ellenére, hogy sok kedves ismerőssel is összetalálkoztunk. Indultunk is hamar, mert az odaúttal elment az idő, a visszaút végén pedig vártak vacsorájukra a – mostanság már korán fekvő – baromfik.

Ketten baktattunk Bátorba, immár a jelzett kéken, ami közel sem volt olyan szép és vadregényes, mint a délelőtt látott vízmosások, úttalan utak. Különösen a kerítések között haladó út volt nyomasztó, ezt a vásárban beszerzett házi füstölt sajttal sikerült enyhíteni :-)

 

vadrózsa:

Köszi a gyors beszámolót, még azt sem vártad meg, hogy érdeklődjek a kirándulásról :) ) szóval érdekes utatok volt. A társaság autós tagjai mondatod “tetszett” a legjobban…. No de kinek, hogy tartja a lelke. Ami a más útvonalat illeti: személy szerint én sokkal jobban szeretem a “járatlan” utakat. Sokkal több élményt tud okozni, és sokkal édesebb emlékeket tudok általuk felidézni, mintha a jól meg és kitaposott utakon számolja az ember, hogy még mennyi km. Az sem rossz, de látva ezeket a hálókat, hát…inkább az eltévedés.
A fesztiválról. Sajnálom, hogy nekünk idén is kimaradt, de majd talán jövőre-tavaly is így kezdődött :) .Sokaság nélkül pedig manapság már nincs fesztivál. Velejárója, sajnos vagy sem. Számomra örömteli, hogy egy ilyen pici falu felvállal egy ilyen rendezvényt. Én örülök neki, hogy sokan látogatják. :)
A sajthoz pedig jó étvágyat!! :)

banyatanya:

Nem elsősorban a sokaság zavart, inkább az egyre bazáribb műfaj. A nyalóka még belefér, de a műanyagok már annyira nem. Viszont jó volt, hogy helyi (helyközeli) termelők árusítottak… Kicsit hiányoltam a teljesen helyi dolgokat, a címkézett lekváron kívül nem láttam szarvaskői terméket. De azt tudom, hogy évek kellenek hozzá, míg egy településen tudatosul az emberekben, hogy milyen lehetőségeik vannak…
Jó volt ez az élmény arra, hogy elkezdjünk ötletelni: mi az, amit mi szívesen látnánk Bátorban? Ha kitaláljuk, akkor már nem sok választ el attól, hogy meg is csináljuk :-)

vadrózsa:

helyes, helyes :) )

Szép nyarunk volt…

Ez most nem a panaszkodás helye lesz, egyszerűen arról lesz szó, milyen izgalmas, ahogy évről-évre változik az időjárás, mennyire tudunk alkalmazkodni.

AmarántTavaly sivatagos nyár volt, idén mocsaras. Ha csak néhányféle zöldséget ültettünk volna, azt a nyolcat-tizet, amit egy falusi kertben szokás, idén sem termett volna semmi… Így legalább a zöldbab remekelt, valamennyire a borsó és a tökfélék is hozták a formájukat. A paradicsomból semmi sem lett, hála a nedves időnek, ami kiváló volt a gombafertőzések számára, és június végéig hűvös is volt, nem tudtak rendesen virágozni sem a növényeink.

Méteres bab

A sokféleség lesz ilyenkor is a megoldás, lehet, hogy néhány faj(ta) kárba vész egy-egy évben, de a többi sikeres lehet. Ami jól bírta a szárazat és a vizes időt is: a gabona-amaránt, a kukoricafajták, a méteres bab, a hagymák és természetesen az örök kedvenc: a csicsóka :-)

Idén kipróbáltuk a Sárpo Míra burgonyát, ami egy magyar nemesítésű fajta, sok betegségnek ellenáll. Trágyázás nélküli, vályogos talajban nagyjából 10-12-szeres hozamot adott, és hatalmasak a gumói. A bogarat kézzel szedtük róla két-három naponként, és még szeptember közepén sem száradt le teljesen a levele!

Szintén idei próba volt a tomatillo, a lampionvirág ehető kerti testvére. Zöldessárga a termése, és amikor beérik, rendesen lefeszegeti magáról a “lampiont”, kisebbfajta paradicsom méretűre nő. Az íze is emlékeztet a paradicsomra, viszont nem bántják a paradicsombetegségek. Élvezte a sok esőt, rengeteget termett, de rövid volt neki a nyár, még mindig éretlen a fele…

Igyekszünk mindenből legalább vetőmagot fogni, hogy a magbörzéken osztogathassunk belőle :-)

Vargánya (cepe) az aszalóbanUgyan nem kerti jószágok, de meg kell említeni a gombákat is, hiszen önellátni gyűjtögetve is lehet :-) Sok időnk nem volt, de vargányát, rókagombát és fekete trombitagombát is aszaltunk bőven.

Kíváncsi vagyok, Nektek milyen növények hoztak sikertörténetet ezen a nyáron, meséljetek!

Feedek
Megosztás