Egyre inkább tél van. Tegnap éjjel Berkenye kutyám (ő a rövidebb szőrrel ellátott eb) már kezdte elásni magát, beengedtem az előszobába. Kicsit aggódtam a cipőimért, fizetés nélküli üzemmódban nehéz újat venni, de annyira hálás volt a melegért, hogy le sem lépett a neki kijelölt szőnyegről. Aztán álomtalan forgolódásom eredményeként a komondor is mellékerült, nem volt szívem kivételezni vele :-) Tőle még inkább féltettem a lábbeliket, hiszen egyéves suhanc, de moccanatlanul aludták át az éjszakát.

A cinegék az eddigi napi adagjuk háromszorosát fogyasztják. Zömmel széncinkék járnak a büfébe, de van egy kék, és egy barát törzsvendégem is. Furcsa, a többi téli fajból nálam még nem fordult meg egy sem, a szomszéd utcában pedig  ott sürögnek a zöldikék is.

Tartottam egy kerti szemlét is, kiderült, hogy a locsolókanna mozdíthatatlanná vált, kintfelejtettem. Meglesz ennek a böjtje, egyszer már repesztett bele rést a jég... Ilyenkor szépen látszik a kóbor állatok nyoma a hóban, a patakparton a bejáró róka, és a sok szomszédoló kutya itthagyja a jeleit.

Lábon hagytam néhány felmagzott gyógynövényt, palántáik tavasszal szőnyegként fogják takarni a földet, nem kell külön hajtatni. A borsikafűre és a körömvirágra különösen számítok, sűrűn használom őket a konyhában is.

A hótakaró megvédi az áttelelő növényeket a kemény fagytól, bízom benne, hogy a tavaly hajtatott levendulák is kibírják... Maradt még hagyma és fokhagyma is  a földben, ezek márciusban remek friss zöldet adnak a vajaskenyérhez :-) A dughagyma még meg sem mozdul, amikor a "bentfelejtett" példányok már ropogós hajtásokat nevelnek.

A házban szinte minden a tűz, a meleg körül forog. A cserépkályha remekül teszi a dolgát, de mínusz 20-ban kevés kétszer megrakni, már előfordult a háromszori befűtés is. Hetente nekifogok a gyújtóshasogatásnak, igyekszem napsütéses időt kifogni, hogy vidámodjak a sziporkázástól, miközben lefagynak az ujjaim a balta nyelén :-) Csepp, a komondor szeret segíteni, rendre odatolja az orrát a tuskó fölé, és a széthasadó fából igyekszik elcsenni, amennyit csak lehet. Sebaj, általában a küszöbön teszi le, könnyű összeszedni :-)

Hetente kétszer sütök kenyeret, ilyenkor a cserépkályha tűzterében is elkészül, csak akkor gyújtom be a sütőt, amikor több készül egyszerre.

Esténként akad idő a kézimunkára is, bár mindig fáziskésésben vagyok, ilyenkor nem kesztyűt, pulcsit, fülvédőt, hanem a tavaszi-nyári darabokat kellene kötni-horgolni, nyáron pedig a télit. No hát ez benne a csapda, nyáron és ősszel semmi idő nincs ilyesmire. Igaz, egyelőre nincs kilátásban pályázati támogatás, az adminisztrációból felszabaduló időt majd erre használom :-)))