Ma egész nap a kertben, napon, madárcsicsergésben :-) Még fényképet sem lőttem, olyan jó volt kint, hogy eszembe sem jutott.

Fáj is a derekem, volt mit összegereblyézni, felvillázni, kihúzgálni... és lesz még pár napig. De micsoda öröm látni, hogy a száraz fű alatt csírázik már a kerti laboda és a tyúkhúr! A labodából szőnyeg lesz, ha nem vigyázok, rengeteg magot szórt el. Kár hogy nem rajongok különösebben a spenótért, ha meg tudnám enni mindennap, így hagynám a kertet, legyen belőle botspenót-erdő :-) Kóróját meg ősszel eltüzelném... Ám sokkal jobban lelkesedek a paradicsomért, cékláért, így hát helyet kell tisztítanom nekik.

A josták már nagyon be vannak indulva, hajtanak a zöldnek bennhagyott hagymák is. Néhány zeller is túlélte a telet, és van néhány tő petrezselyem is, akik zölden vészelték át a fagyokat. Holnap ők segítenek salátaöntetet ízesíteni :-)

Furcsállom, hogy a somokon kevés a virágrügy, morcos lennék, ha idén nem teremnének...

Holnap letakarítom a gyógynövénykertet, hadd illatozzanak a kórók a komposzthalmon.

Ebállat barátaim is örvendtek a jó időnek, mert köreikben látták húsadó gazdájukat. Csepp segíteni is próbált, de az ágaprító kisbalta alatt veszélyben forgott az orra, kénytelen voltam gazdasszonyi szigorral a helyére küldeni. Nem bánta, remekül odasüt a Nap délelőtt a tornácra, elheverkézett. Bundájába bújtatott lábbal ittam meg a déli kávét, azzal a hopplahoppozó érzéssel, hogy VÉGRE!!! kezdődik a lócán-evés-ivás :-)

Mindenkinek hasonló szép pillanatokat kívánok!