Falun élünk, teszünk-veszünk...

Kert, ház, kaláka, móka-kacagás www.banya-tanya.hu

Csöndes morcogás

Ha már be-bekukkantok a blogba, hogy lássam, hányan olvastátok a napsugaras nyári beszámolómat, terápiás céllal kibeszélem egy igennagyonnagy szívfájdalmamat...

A Falusi Csöndet.

Igen, gyüttment vagyok. Laktam Pestországban is, de alapjaimat mégiscsak egy másik falu rakta le heges térdű, fáramászós, kőfalonkardozós kölyökkoromban, így talán mentesebb vagyok a városról menekültek illúziói alól. Mégis jókorákat kellett csalódnom, amikor saját kuckóba költöztem, igazi faluba.

Szeretem a csöndet. Nem a kukaságot, a steril, elszigetelt mélykusst, hanem az eleven csöndet. Ebbe nálam simán belefér a szomszéd fütyörészése - még ha az operett is. Belefér a traktor, fűnyíró, (kövezzetek meg:) flex és körfűrész hangja is, mert az munkáról szól, és nem örökös. Belefér a kutyaugatás, kakaskukorék, mert itt van a helye, nekik ez a természetük.

De óriási szívem egyik csücskében sem találtam helyet a minden faluban minden nap megjelenő hangszórózó-zenéző-rémrímelő árusoknak. Vegyek takarmányt, fagyit, gázpalackot, zöldséget-gyümölcsöt (falun, nyáron!!!), naposcsibét, muskátlit és szabolcsi almát, adjak el vasat, akkumulátort (tutira ott a hulladékkezelési jogosítvány a kesztyűtartóban...), háztartási gépet és kacsatollatlibatollat (ezt elhiszi még valaki???), no és a régiségeimet, a házikóm előtt öt km/órával elhaladó harsogó járműveknek.

És jönnek, menetrend szerint. Minden napra jut néhány, általában akkor, amikor a hajnalban kelő gyüttment paraszt bevonszolja izzadt testét egy félórás sziesztára a hűs tufaházba. És nem, nemcsak akkor hallani, amikor a kapum előtt harsog, hanem a kicsi falu mind a nyolc utcájáról odahallatszik, picik vagyunk, nnna.

A mobilpostást szeretjük, jó fej, és csak akkor harsog, ha dolgom van vele, és ő még kora délelőtti "munkaidőben" jön.

Hallottam olyan hős falvakról, ahol a közösség a vezetéssel összefogva bátran letiltotta ezeket a harsogókat. Sokkal több helyen viszont jól megvédik őket azok, akik a falu közepéig sem akarnak eltolni egy biciklit, ha például meghallják, hogy almavásár van. Nem tudom...

A másik kedvenc a képembe/fülembe tolt média. Tudatosan NEM nézek tévét, nem hallgatok rádiót, megválogatom, honnan olvasok híreket. De falun ilyen nincs: van egy csuda intézmény, a Szomszéd, aki csutkagázon hallgatja a rádióját, hogy legyen neki okossága. Információja. Ezért hát hallgatja az egész utca. A kertem már be is gazosodott, mert nincs idegzetem kimenni királyi okosrádiót hallgatni a szent meditációra alkalmas gyomlálás közben. Ritka csuda pillanat, amikor nem a rádiót hallani felőle, hanem vidám füttyszót - olyankor örömmel gazolok :-)

Volt olyan, amikor kértem, hogy kapcsolja ki, vagy vegyen fülhallgatót, ha fontos. Hatott kis ideig, de már elmúlt...

Lehet haragudni a fenti morcogásomért, bár én nem haragszom, de ha nem kapom meg a napi betevő Csöndemet, marad a csigaház...

 

Közvélemény-kutatás. De komolyan :-)

Tegyük fel, hogy falura szeretnél költözni. Jelenlegi elme- és anyagi állapotodban meglévő, ámde felújítandó házat vennél-e szívesebben, vagy inkább építkezésbe fognál?

Nagyon érdekel.

Persze ehhez is tartozik egy mese a Banya-Tanyáról, de mielőtt megírom, érdekel a Te véleményed. És a miértje is :-)

Köszönöm!

Menekült-ügy :-)

Pár éve szembesültem azzal, hogy ha az életemben megoldandó leckék vannak, akkor költözhetek a Világ Végére is, a feladatok  - jobbára nehézségek formájában - mindenhova követnek. Magamban kell megoldanom a feladványt...

Hogy jön ez a falusi élethez? Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon én is "menekült"-nek számítok-e, aki nem bírja a városi életformát, és úgy gondolja, hogy falun könnyebb lesz. Nem tudtam egyértelműen válaszolni magamnak.

Falun születtem, de kicsi gyerekkoromban panelba költöztünk. A hétéves kisboszi már elhatározta, hogy ha nagy lesz, falura költözik :-) Húsz év múlva sikerült is neki. Addig pedig minden alkalmat megragadott, hogy nagymamánál, barátoknál, munkahelyen olyan környezetbe kerüljön, ahol lehet kertészkedni, állatozni, erdőjárni.

Nem tudom, az menekülésnek számít-e, ha valaki oda költözik, ahol OTTHON érzi magát. Vagy mondhatom: ELEMÉBEN...

Persze, nem lakhat mindenki vidéken, de ha jól tudom, nem is akar. Sokan szeretik a városi létformát, és ez rendben van. Inkább az nincs rendben, amikor olyan indokokkal akar valaki kiköltözni, ami nem szívből jön, hanem józan számításból. Teljesen igaz az egészségesebb környezet, a tiszta élelmiszer lehetősége, a takarékosabb energiahasználat, stb., de ez még kevés ahhoz, hogy valaki BOLDOG legyen vidéken.

Sok ismerősöm még mindig üresnek érzi a falusi életet, kényszernek a kerti élelmiszertermelést, a pénzhiány kényszerének. Nem találják a helyüket, a szórakozás még mindig CSAK a mozi, színház, pláza tud lenni, nem egészíti ki ezeket a sokféle, csak vidéken található tevékenység. Ők magukkal viszik a várost falura.

Ezzel nem azt mondom, hogy falun csak parasztházban lehet élni, kútvizet vödrözni és patakban mosni :-) Inkább azt, hogy a döntésben legyen ott a józan ész ÉS a szív is... Mérlegeld, hogy az egészséges környezetért áldozatot jelent-e számodra a csendes település, vagy a nyüzsgés hiánya? Ha igen, nehéz lesz.

Hogyan kerültem ide a hurcolt feladatoktól? Ha a panelban zavarnak a szomszédok hülyeségei, akkor falun is fognak. Ha a pesti lakásodban nem szeretsz egyedül lenni, akkor falun sem fogsz. Ha a városban mindenki átver, kihasznál, másutt is ez jön majd szembe. A faluraköltözős történet akkor szép, ha hazaérkezésről szól.

Ha egyszercsak azt érzed: "itt a helyem".  Itt lakom: ilyen nagy az Ég, feli a Hold és néha ilyen furcsán látni innen a Világot :-)

Lehet ennek főpróbákat tartani, sokat segít pár hét "nyaralás", országjárás, bele-belekóstolás. Például mi Bátorban ebben is szeretnénk segíteni, nálunk "felpróbálhatod" a huszenegyedik század faluját :-)

Ja, és amit itt leírtam, megfordítva ugyanígy érvényes a városra-költözésre is. Hogy ne menekülés legyen belőle. Mert aki menekül, azt kergetni fogják.

Feedek
Megosztás