A tavaszi magbörzék és palántacsereberék után teljes gőzzel belevetettük magunkat a nyárba, így történt, hogy keveset jutottam gép elé, még kevesebb kedvvel a naplózáshoz. Most igen röviden (kint toporog a felszednivaló krumpli, eszik a rigók az aszalóba vágyó bodzát, elkomposztálódik az ivólé-új-életre jelentkező paradicsomtömeg) mutatok pár apróságot, amik betöltötték az idei nyarat.

A főszereplők - legalábbis élvezet szempontjából - a paradicsomok voltak. Idén csak 16 fajtát ültettem, köztük négy érkezett az ÖMKI programja keretében. A tavalyi négy közül is folytattam a kapcsolatot a kisnövésű Felsőzsolcaival, "aki" remekül bevált idén balkonládában is, jövőre viszem a városi magbörzékre :-) A Tarnamérai pedig vándorol az aszalóba, húsos, hosszúkás termései oda valók.

Maradt régi szerelem az ökörszív, az agyonüthetetlen, finom és bőtermő a datolya, és még néhány új huncutság, csak a változatosság kedvéért. A fóliában saját elhatározásából kihajtott egy kedves barátnőmtől évekkel ezelőtt kapott lugasparadicsom, aminek félméteres elágazó fürtjei vannak, simán elfér a bocskorpaprikák fölött, olyan magasra kúszott, hogy már visszahajlik a tető alá...

 

Szintén fóliás kísérlet volt a gyümölcsillatú uborka - a kép látványos, de nálam jövőre nem kap helyet a jószág... Olyan érzékeny, hogy inkább maradok a bevált kígyóuborkánál.

Új családtagok is érkeztek a házhoz. Igaz, három futókacsát rendeltem, de valami baleset történhetett, mert csak egyikük nőtt futóvá, a testvérei közül egyik vadkacsa, a másik fehér házi lett. A csigapusztításban viszont mindannyian remekeltek, amint teljesen bekerítjük a kertet, irány a szabad(kacsa)láb és a csigavadászat!

Gyűjtöttünk gyógynövényeket is, betárolva várják a téli fényhiányos-búbánatos-nyavalyás időszakot a teák, olajok, tinktúrák.

Újabb őrülettel is sikerült gazdagodnom a régiek mellé, kaptam pár ötletet nyers vegán ételekre-italokra. Azóta reszketve bújnak össze az évek óta békénhagyott kövér porcsin családok, mert kétnaponta összeturmixolódnak céklával, dinnyével, szederrel, homoktövissel, labodával, hogy feltöltsék a sürgésforgásban lemerült aksijaimat. Nem kell vegánnak lenni ahhoz, hogy a nyers üzemanyagok beépüljenek a hétköznapjaimba, és tetszik, hogy szinte minden gyomnövényemet bele tudom kutyulni a turmixba, sütikbe :-)

Az esősebb időszakokban hiába reménykedtünk, az erdei gombáknak még kevés volt a víz. A régi tüzelőrakás viszont becsülettel termelt: több adag júdásfülét szüreteltem róla, két alkalommal egy-egy csokor nyári laska is a tányéromban végezte.

Az év felfedezése mégiscsak az a csillogó zöldpáncélos poloskahős volt, aki mentesített a napi krumplibogár-szüret alól. Két hétig szedegettem szorgosan a bogarakat-lárvákat, aztán feltűnt, hogy fogynak a lárvák. Tetten is értem egy poloskát akcióban: tövig szúrta a szívókáját egy lárvába, és még arrébb is cipelte, amikor észrevette, hogy kilestem a gyilkosságot... Róla sajnos nincs értékelhető képem. A lényeg az, hogy azóta csak mutatóba láttam lakájcsíkos bogarat, de szerintem az is világgá menekült, amint meglátta, mi történik szerencsétlen páncélozatlan gyermekeivel.

Így nyár végére kezdtek beérni a paradicsomok, apránként szüretelem, magozom, főzöm-aszalom őket. Jövőre lesz friss vetőmag bőven :-)

Lassan kitisztítom a fólia letermett részeit, és beköltöznek a tél alá vethető saláták, retkek, egyéb próbálkozások.

Az esti futások közben pedig nyálcsorgatva lesem a kékülő kökénybokrokat, lesz bőven csipke és galagonya is. És irgumburgum lesz, ha nem sorakoznak fel hamarosan a gombaseregek, mert a nyáron igencsak megcsappantak az őzláb-és vargánya aszalvány készleteim is. Trombitagombára is nagyon számítok, télen lesz sütésfőzés is a nyers koszt mellett, a fekete gombapor hiányozna a pizzaszószokból...

Itt a vége, fuss el véle...