Egyik vesszőparipám a tájfajták gyűjtögetése. Nincs sok, sajnos, mert már az idősebbek is a tasakos-akciós vetőmagokat vetik, ha vetnek egyáltalán.

Az egész arról jutott eszembe, hogy ma kimentem a - még mindig - gizgazos kertbe csicsókát ásni. Egy kedves ismerősöm kért, hogy hétvégén vigyek neki sima gumójú csicsókát, hát nekiálltam válogatni.

Ott kezdődik a történet, hogy az Agrobotanikai Intézettől kaptunk génbanki mintaként 36 féle csicsókát. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi van! Zömmel magyarországi tájfajták voltak, de akadt pár külhoni változat is. Fehérek, barnák, lilák, rücskösek, kifli alakúak, gömbölyűek, tojásformájúak... Csak ámultam a sokféleségen...

Második éve tenyésznek a kertemben, szépen el is terjedtek, ezen a télen kell majd megzabolázni őket. Ma ahogy végignéztem a sorokon, tanulságos volt látni, hogy mennyire különböző a szaporodási erélyük. Volt, amelyik a kezdeti öt gumóból két négyzetméternyi területre kúszott szét, és volt, amelyik alig terjedt valamit. Na, ők nem lesznek továbbszaporítva :-)

Feltűnt, hogy azok voltak igen sikeresek, amelyek vagy a környékről származnak, vagy hasonló talajviszonyok közül. Milyen meglepő, ugye? Megbillentettem egy olyat, amelyiknek a táblácskáján az szerepelt: NagyFehérGömb (ültetéskor lekódoltam, hogy ne kelljen feltétlenül ásással megállapítani a formájukat). Viszont kicsi csimbókok jöttek elő az ásónyomból... Valami alföldi fajta volt, nem csoda, hogy aki a homokon szép gömböket nevel, a kötött vályogban csak szenvedni fog.

És mégis a csodaszép, óriási zöldségfotókkal díszített egyen-magvakat veszi a kiskertelő a multitól, mert ott csak 35forint... A csodaszép gigarépából például Bátor északi kitettségű völgyében, kemény vályogtalajában jó esetben mutatóujjnyi gyökerek lesznek. Persze, lehet sokévi kitartó lazítással, mulcsozással, trágyával, komposzttal javítani a dolgon. Lassan.

Bezzeg, ha a szomszéd nénitől kapok vetőmagot azzal, hogy "ez évtizedek óta szépen terem nálam", akkor nagyon el kell valamit rontanom, hogy ne sikerüljön :-) Ehhez csak olyan emberek kellenek, akik évről-évre gondolnak a következő vetésre, és fognak magot is a termés mellett.

Februártól ezért szerveztünk már harmadik éve magbörzéket. Ide mindenki elhozza, amit előző évben gyűjtött, a fölösleget elosztogatjuk, elcseréljük. Már az is jó érzés, amikor elmesélhetem, hogy ez a paradicsom miért jó ide, az a bab hogyan hálálja meg  a gondoskodást, vagy egyszerűen csak valami izgalmas növényt oszthatok meg más kertelőkkel :-)

Van azért komoly gyakorlati haszna is a magbörzének. Pénz ugyan nem cserél gazdát ilyenkor, de egyfajta genetikai biztosítást köt, aki osztogat: ha esetleg egy évben annyira nem sikerül egy növény, hogy még szaporítóanyagot sem tudok fogni, nagyobb az esélye, hogy visszakaphatok attól, akinek adtam belőle.

Sok legyet egy csapásra: terjednek a helyben "jól viselkedő" fajták, a börzézők sikeres terméseket takaríthatnak be családi kamrájukba, és biztonsággal megmaradnak a fajtáink.

Három éve még csak mi vittünk magokat, osztogattunk belőle. Azóta évről-évre növekszik a fajtagazdagság, sokan kedvet kaptak a magfogáshoz. Kiszámoltam, idén tavasszal legalább ötezer forintot nem költöttem el szaporítóanyagra.