Sokan gondolják, hogy a falun élőknek ingyen terem az étel… A zöldség, gyümölcs megnő a kertben, a csirke tojja a tojást, adja a húst, néhol még disznó is neveli az embernek a szalonnát, rántotthúst. Persze, “van vele egy kicsi munka, de hát a Nagyi sem panaszkodik soha, amikor hozza hétvégére a csomagot, hogy mennyire elfáradt a kapálásban-gyomlálásban-csirkeól-takarításban”, stb…

Jó ideje falun élek, éltem panelban is, tehát van összehasonlítási alapom. Tudom, hogy egy kicsi kertből is rengeteg termést le lehet hozni a családnak – meg is kell dolgozni vele. És még nem beszéltem a finomságokról: aszály (locsolunk), árvíz (csatornázunk-gátépítünk), jégeső (imádkozunk), hernyóinvázió (biopermetezünk, szedegetünk), pocokjárás (macskázunk), emberjárás (kutyázunk)… nem folytatom. Megtörténik, hogy egész éves munka vész kárba félóra alatt (véletlen gyújtogatás), vagy a felszedett termés megy tönkre időhiány miatt.

 

Mert az ember a saját munkaidejét még mindig nem számítja értéknek. Azt az IDŐT, amit figyelmes, fárasztó munkával tölt a kertben, a szántóföldön, gyümölcsösben, ahol növekszik az Élet, az Élelmi-szer. Amibe beleadott a Gazda szívet-lelket-tudást. Miközben nem az irodában ült/műhelyben szerelt/iskolában tanított, pénzt keresve.

Ti mit gondoltok, ingyen van…???

 

Orosházi Erzsi:

Nem, nincs ingyen… De ahogy a gazda bele adja szívét-lelkét, úgy ez a munka is feltölti a szívet s lelket ellentétben a muszájból végzett munkával, ami leszív. Ráadásul ha kalákában csináljuk, gyarapodhatunk is a munka közben folytatott beszélgetések során. Talán éppen ez “zavar” sokakat, hogy nem meggyötörve jön az ember az ilyen munkából, hanem ragyogó szemmel, lelki békével…

banyatanya:

Köszönöm :-)
Igen, nekem meditáció, testet próbáló, lelket-simító munka a kertelés :-)
Úgy érzem, sokaknak segítene, ha kipróbálnák.
Szép kertidőket kívánok, és ha van kedved, látogass el hozzánk! Jó lenne már beszélgetni is :-)