Minden ott kezdődik. Egy kicsinke bigyóval. Legyen búza, ember, béka vagy csalán.

Már kölyökkoromban csodáltam őket, amikor kicsi nagyim (akkor még jókorának láttam) megmutatta, mennyire másképp szórjuk a barázdába a répamagot, mint a borsót. Kedvesen mosolygott a bénázásomon, és láttam az arcán, hogy "ejj, sosem fogja jól megtanulni ez a lány". Akkor ez az érzés a csakazértis megtanulom felé tolt. Ma értem, hogy ez volt az elégtétele a falusi asszonynak a városra szakadt diplomás gyerekért, unokákért: van valami, amit csak Ő tudhat jól. Vagy csak spekulálok :-) De veteményezéskor látom a mozdulatát a kezemben, és olyankor mindig mögöttem áll, és elnézően mosolyog.

Mást is kaptam Tőle. Apró példa, hogyan is tanulunk: Legelésző állat létemre elcsodálkoztam, mennyire megy nekem a csirkeboncolás. Aztán lassan felködlött a dolog: annyi hétvégén néztem végig tátott szájjal, Mami hogyan szedi szét az ebédre szánt tyúkanyót, hogy bevésődtek a mozdulatok. Aztán mikor előttem hevert a kopasztott tetem, már nem sokat kellett gondolkodni az anatómián...

Magok. Van, aki porszemnyi, vannak lóbab-méretek, és egyszer a Növénytárban láttam egy rendes emberi fenék formájú és méretű magot - talán az is hozzátett a mániámhoz egy villányit :-)

Tavasztájt fogják magukat, és nekiindulnak, hogy megmutassák, mi lakik bennük. Lesz belőlük növény, aki belekapaszkodik a Földbe, issza a vizét, táplálékát, és felnyújtózik az Ég felé. Akkor is varázslat, ha tudok a genetikáról és mindenféle evolúciós ötletekről :-)

És aki igazi varázsló vagy boszi akar lenni, simán megteheti, ha magokat gyűjt :-) Lesz neki kaland egész évre, lehet izgulni, hogy mikor tekeredik elő a földből az első csíra, lerágja-e a csiga, kipöttyözi-e a bolha, sikerül-e megerősödnie, mikor hoz már virágot, nnnaaa, teljen már az a hüvely, úgy megkóstolnám, aztán az első ünnepi falat, majd egy egész leves vagy saláta, végül a nagy betakarítás, és már lehet gondolkodni, hogy mi kerüljön a helyére, és jövőre melyik fajtát frissítsem föl a gyűjteményből?

Legszívesebben én is mag lennék, hogy télire elbújhassak, amikor nem (annyira) pereg ez a mozi :-) De ilyenkor már hallom, hogy a dobozokban toporzékolnak mind, hogy mennének már ki az illatos, nedves, napsütéses Tavaszba...

Így hát ez a mese a kertben folytatódik, máris :-)

Aki szeretne saját vetőmagot fogni a kertjéből, a gyakorlatias okosságot leírták már nálam hozzáértőbbek, itt találjátok:

http://maghaz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=8&catid=2&Itemid=110

Az élményt pedig természetéből adódóan tessenek él-ni ;-)

Igen. Városban is. Ablakban. Erkélyen. Parkban. Falusiaknak meg egyszerűen nincs kifogás ;-)