Szeretem ezt a kicsi falut. Jó itt lenni, ezerféle bosziságot el lehet követni a gyógynövénykedéstől a kenyérsütésig, ráadásul csodálatos a táj, sőt, amikor egyetlen guruló kereskedelmi egység sem tilinkózik, még csönd is akad, és ha nem akarsz semmit TENNI, akkor békén hagynak. Jó eséllyel...

Sóhaj...

Testületi ülésen jártam a héten. Elmentem, hogy elmondhassam, hogy az az Alapítvány, amit a falusiakért, a falusi életmód népszerűsítéséért, örömtelivé tételéért hoztunk létre 2005-ben, idén is szeretne programokat. Szolgáltatni. A falunak.

Sajnos, a falunak viszont annyira kevés a pénze, hogy nem tudja megfinanszírozni a Faluház fűtését a programjaink idejére. Ha pályázatot nyertem rá, akkor bizonyára van keret terembérletre. Sajnos nincs. Sosem kértek, mert nyilvánvaló volt: a helyieknek, gyerekeiknek, nagyszüleiknek adjuk a programokat. Kézműves műhelyeket, ünnepeket, képzéseket.

De megnyugodhattam: "nincs kifogásuk" a programjaink ellen.

Tehát használhatjuk a házat, de kérem, aki eljön hozzánk, és úgy érzi, kapott valamit, az a kihelyezett adománygyűjtő ládikába csördítsen bele pár magyar forintot, hogy másnap bevihessem a Polgármesteri Hivatalba terembérlet címén. Igyekszem ezt majd a meghívókban is jelezni, de mivel szeretek a szép dolgokra figyelni, előfordulhat, hogy kifelejtem. Bocsánatot  kérek érte.

És mindezekkel együtt szívből örülök, hogy használhatjuk a felújított Faluházat, és meghirdethetem végre a sok-sok eltervezett programunkat! Gyertek el minél többen, töltsük meg értelemmel a fehér falak közti teret :-)