Szépen megtanultuk, hogy mennyire fontos, hogy megtervezzük a munkánkat, legyünk tisztában az időbeosztással, erőforrásokkal, stb.... Aztán jön az Élet, és táncba kezd :-)

Összeszedtük magunkat, hogy hazahozzuk a jó régen összegyűjtött tüzifát az erdőről. Legálisan gyűjtöttük, természetesen :-) Megszerveztük a logisztikát, nyolckor várt a fuvaros barátunk az erdészeti út elején. Volt valami furcsa érzésem, ami arra késztetett, hogy amennyire tudok, guruljak be az erdőbe kocsival, hogy közel legyen - időre kellett Egerbe érnem még délelőtt.

Kezdetnek a jelentősebb farakásokhoz vezető úton elkapart a teherautó. Nem és nem akart följebb menni. Marad a lenti két kicsi kupac. Felraktuk az egyiket, meg sem látszott a kocsin, de ez is több a semminél, legalább koszos platóval megyünk haza...

Hehe, nem is megyünk haza! Elásta magát a gép... Lapát elő, gallyak, kövek a kerék alá. Kísérlet - nem mozdul, csak még mélyebbre ássa magát.

Sok-sok próbálkozás után végül traktor húzta ki a teherautót a (8 helyett) két köbméter fával. Akkor már úton voltam Eger felé, mert valami "véletlen" folytán közel volt a kocsi, időben beértem :-)

És annyira szép volt az erdő, hogy még föl sem tudtam bosszantani magamat a dolgon. Az olvadó zúzmara hangosan csepegett az ágakról, fölöttünk holló, mindenfelé szajkók vidámkodtak, és találkoztam szarvassal is :-) A farakás pedig egy rántottáravaló mirelit laskagombával ajándékozott meg :-)