Falun élünk, teszünk-veszünk...

Kert, ház, kaláka, móka-kacagás www.banya-tanya.hu

Tájfajták meséje

Egyik vesszőparipám a tájfajták gyűjtögetése. Nincs sok, sajnos, mert már az idősebbek is a tasakos-akciós vetőmagokat vetik, ha vetnek egyáltalán.

Az egész arról jutott eszembe, hogy ma kimentem a - még mindig - gizgazos kertbe csicsókát ásni. Egy kedves ismerősöm kért, hogy hétvégén vigyek neki sima gumójú csicsókát, hát nekiálltam válogatni.

Ott kezdődik a történet, hogy az Agrobotanikai Intézettől kaptunk génbanki mintaként 36 féle csicsókát. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi van! Zömmel magyarországi tájfajták voltak, de akadt pár külhoni változat is. Fehérek, barnák, lilák, rücskösek, kifli alakúak, gömbölyűek, tojásformájúak... Csak ámultam a sokféleségen...

Második éve tenyésznek a kertemben, szépen el is terjedtek, ezen a télen kell majd megzabolázni őket. Ma ahogy végignéztem a sorokon, tanulságos volt látni, hogy mennyire különböző a szaporodási erélyük. Volt, amelyik a kezdeti öt gumóból két négyzetméternyi területre kúszott szét, és volt, amelyik alig terjedt valamit. Na, ők nem lesznek továbbszaporítva :-)

Feltűnt, hogy azok voltak igen sikeresek, amelyek vagy a környékről származnak, vagy hasonló talajviszonyok közül. Milyen meglepő, ugye? Megbillentettem egy olyat, amelyiknek a táblácskáján az szerepelt: NagyFehérGömb (ültetéskor lekódoltam, hogy ne kelljen feltétlenül ásással megállapítani a formájukat). Viszont kicsi csimbókok jöttek elő az ásónyomból... Valami alföldi fajta volt, nem csoda, hogy aki a homokon szép gömböket nevel, a kötött vályogban csak szenvedni fog.

És mégis a csodaszép, óriási zöldségfotókkal díszített egyen-magvakat veszi a kiskertelő a multitól, mert ott csak 35forint... A csodaszép gigarépából például Bátor északi kitettségű völgyében, kemény vályogtalajában jó esetben mutatóujjnyi gyökerek lesznek. Persze, lehet sokévi kitartó lazítással, mulcsozással, trágyával, komposzttal javítani a dolgon. Lassan.

Bezzeg, ha a szomszéd nénitől kapok vetőmagot azzal, hogy "ez évtizedek óta szépen terem nálam", akkor nagyon el kell valamit rontanom, hogy ne sikerüljön :-) Ehhez csak olyan emberek kellenek, akik évről-évre gondolnak a következő vetésre, és fognak magot is a termés mellett.

Februártól ezért szerveztünk már harmadik éve magbörzéket. Ide mindenki elhozza, amit előző évben gyűjtött, a fölösleget elosztogatjuk, elcseréljük. Már az is jó érzés, amikor elmesélhetem, hogy ez a paradicsom miért jó ide, az a bab hogyan hálálja meg  a gondoskodást, vagy egyszerűen csak valami izgalmas növényt oszthatok meg más kertelőkkel :-)

Van azért komoly gyakorlati haszna is a magbörzének. Pénz ugyan nem cserél gazdát ilyenkor, de egyfajta genetikai biztosítást köt, aki osztogat: ha esetleg egy évben annyira nem sikerül egy növény, hogy még szaporítóanyagot sem tudok fogni, nagyobb az esélye, hogy visszakaphatok attól, akinek adtam belőle.

Sok legyet egy csapásra: terjednek a helyben "jól viselkedő" fajták, a börzézők sikeres terméseket takaríthatnak be családi kamrájukba, és biztonsággal megmaradnak a fajtáink.

Három éve még csak mi vittünk magokat, osztogattunk belőle. Azóta évről-évre növekszik a fajtagazdagság, sokan kedvet kaptak a magfogáshoz. Kiszámoltam, idén tavasszal legalább ötezer forintot nem költöttem el szaporítóanyagra.

Őszi csemegézés

Mielőtt én is valami programajánlóval keverném a Banya-Tanya naplóját, mesélek kicsit arról, mi finomság akad ilyenkor a kertben?

Ha körülnézek a szomszédokban, pirulnom kellene, mert ők bezzeg már sterilre porszívózták a kertjeiket, sehol egy kóró, fűszál, vagy paradicsomkaró... Nálam viszont őskáosz uralkodik. Mentségnek csak az intenzív házikóújítást és a pályázati elszámolás-hegyeket tudom felhozni. Azért van egy kis tudatosság is a dologban... És sok gyom... Erre nem vagyok büszke :-(

Még nem merem permakultúrált kertnek nevezni, de enyhén közelíti a fogalmat... Vagyis elvileg egész évben akad benne ennivaló. Nézzünk körül: a leveshez úgy januárig mindig találok friss petrezselyem-és zellerzöldet, ehhez csak bent kell hagyni egy sort belőlük télire. A zeller csak durva fagyok után adja meg magát, a petrezselyem akkor sem, jövőre kihajt, csak a levelei tűnnek el tél közepére. Ám ha a február enyhe, már új zöldeket találok rajta. Ugyanez vonatkozik a metélőhagymára is.

Történt egy szaporodási baleset pár éve a területen: keresztbe-kasul porzódott a mángold a céklával és a takarmányrépával. Mert testvérek :-) Azóta minden évben van boglyas-leveles elsőéves példány, és virgácsosodó magot hozó kétéves is köztük. Csak annyit kell tenni, hogy nem kapálom ki őket. Így egész évben (télen is!!!) zöldek, szereti a kanári és a tengerimalac is, legvadabb ződhiányomban én is tépek a szendvicsemhez, vagy lehet belőle saláta, főzelék.

A tavaszi borsóból kipergett pár szem az ágyásba, az első fagyokig szépen kivirágzott, gyenge zöldborsót tudtam csipegetni róla. Ehhez persze a csapadékos nyár is kellett :-)

Januártól elkezd kihajtani a tyúkhúr a csupaszabb földfoltokon. Salátába kiváló zsenge zöld...

A sarjadóhagyma egész télen szedhető (csak nekem még nincs elég sok). Csokrosan nő, zöldhagyma-formájú sarjakat nevel. Ezekkel lehet palántázni is.

És ami idén kimaradt a minden egyéb miatt, de az eddigi években szépen termett tél alatt: a feketeretek és a tarlórépa! Őszi-téli kedvenceim: augusztusi vetéssel, sok vízzel, trágyával szépen megnőnek a fagyokig, tél közepéig akár kint is hagyhatók. De elvermelve egész télen ropogós, náthaellenes gumókat ehetünk.

Tél alá vethető sok salátaféle, a rukkola, petrezselyem, sárgarépa, néhány borsófajta. Szórhatunk mustármagot a csupasz földdarabokra: a levele a fagyokig zölden takarja a területet, és ízletes salátaződ...

Tavaly volt a főpróbája, és idén már ki is maradt sajnos: az őszi mák. Szeptemberben kell elvetni, pár leveles alakban kitelel, én csak áprilisban egyeltem ki, addigra szépen kiderült, melyik fagyott ki: szinte mind kibírta zölden! Június elején arattam a gubókat, nulla növényvédelemmel is szépek voltak. álltólag annyira korán virágzik, hogy megelőzi a kártevők rajzását. Van benne valami.

Éééés az örök túlélő: a csicsóka! Októbertől egész télen át áprlilisig szedhető a gumója, persze ha a kertemben telelő pockok hagynak belőle. Amikor hersegő, lédús, friss, élő növényi eledelre vágyom, akkor kikapirgálok egy marék csicsókát, lesúrolom róla a földet és elharapdálom. Kap belőle a kecske is :-)

Kicsit menjünk ki a kertből. Szintén lehet téli csemege jónéhány gomba is. Mivel szakértő nem vagyok, csak a biztosan megismert júdásfülét, és a lila pereszkét szedem. Az előbbi általában nyirkos helyen korhadó bodzaágakon, az utóbbi erdőben található.

És a bogyók! A fagyok után eredeti csomagolásából ehetjük a hecsedlilekvárt, már a bogyóból püré formában lehet kinyomni :-) A kökény nagyszerű C-vitamin forrás és állítólag szívpanaszokra is jó. Galagonyát is érdemes csipegetni, bár íze nincs sok, de a keringésnek az is használ, és a szürke téli napokon már a színe is felvidít.

Gyógynövényeket is szedhetünk ilyenkor: november táján érdemes a gumókat, gyökereket fölszedni, mert éppen beraktározta a növény az értékes anyagokat, leszáradt a szár, levél, de még azonosítható a faj. Nálam a kert szélén, a patakparton sok a fekete nadálytő, annak a gyökerére fenem az ásóvillámat: aszalvány és tinktúra készül belőle. Embernek, állatnak sérülésekre, zúzódásra hihetetlen gyors hatású segítség... bedagadt ló-boka, emberi lila folt, rándulás, horzsolás egyik napról a másikra gyógyul tőle.

Sok már a szöveg, de lesz még :-) Jó gyűjtögetést!

Szép nyarunk volt…

Ez most nem a panaszkodás helye lesz, egyszerűen arról lesz szó, milyen izgalmas, ahogy évről-évre változik az időjárás, mennyire tudunk alkalmazkodni.

AmarántTavaly sivatagos nyár volt, idén mocsaras. Ha csak néhányféle zöldséget ültettünk volna, azt a nyolcat-tizet, amit egy falusi kertben szokás, idén sem termett volna semmi… Így legalább a zöldbab remekelt, valamennyire a borsó és a tökfélék is hozták a formájukat. A paradicsomból semmi sem lett, hála a nedves időnek, ami kiváló volt a gombafertőzések számára, és június végéig hűvös is volt, nem tudtak rendesen virágozni sem a növényeink.

Méteres bab

A sokféleség lesz ilyenkor is a megoldás, lehet, hogy néhány faj(ta) kárba vész egy-egy évben, de a többi sikeres lehet. Ami jól bírta a szárazat és a vizes időt is: a gabona-amaránt, a kukoricafajták, a méteres bab, a hagymák és természetesen az örök kedvenc: a csicsóka :-)

Idén kipróbáltuk a Sárpo Míra burgonyát, ami egy magyar nemesítésű fajta, sok betegségnek ellenáll. Trágyázás nélküli, vályogos talajban nagyjából 10-12-szeres hozamot adott, és hatalmasak a gumói. A bogarat kézzel szedtük róla két-három naponként, és még szeptember közepén sem száradt le teljesen a levele!

Szintén idei próba volt a tomatillo, a lampionvirág ehető kerti testvére. Zöldessárga a termése, és amikor beérik, rendesen lefeszegeti magáról a “lampiont”, kisebbfajta paradicsom méretűre nő. Az íze is emlékeztet a paradicsomra, viszont nem bántják a paradicsombetegségek. Élvezte a sok esőt, rengeteget termett, de rövid volt neki a nyár, még mindig éretlen a fele…

Igyekszünk mindenből legalább vetőmagot fogni, hogy a magbörzéken osztogathassunk belőle :-)

Vargánya (cepe) az aszalóbanUgyan nem kerti jószágok, de meg kell említeni a gombákat is, hiszen önellátni gyűjtögetve is lehet :-) Sok időnk nem volt, de vargányát, rókagombát és fekete trombitagombát is aszaltunk bőven.

Kíváncsi vagyok, Nektek milyen növények hoztak sikertörténetet ezen a nyáron, meséljetek!

Feedek
Megosztás