Ismét eltelt egy vegetációs időszak drótosnapló-bejegyzés nélkül. Kifogás van bőven, a gyengébbeket (sok volt a munka, stb) át is ugrom hirtelen, akadt néhány olyan fajsúlyosabb, mint "az aszalásról már írtam, most is ezerrel aszalok, mindek írjak újra?", de ha már a csapból is évértékelők és tervgyűjtemények folynak, megérett, és a masina ON gombjára pottyant az írhatnékom igénye.

2017 sűrű volt. Akadtak benne hullámhegyek és sötét kanyonnak is beillő völgyek, egyik vadregényesebb, mint a másik.

A megyei könyvtárunk felkérésére jónéhány községi könyvtárba eljutottunk tollborzoló kertészkedős nézeteinkkel, gyakran helyi magbörzéket provokálva (királyság lett a debrői csokros hagyma, köszönöm!!!), remélem, maradandó sérüléseket okozva a "hagyományos" vegyszerezős-porszívózós szokásokon. Lélekmelengető élmény volt ennyiféle településen ilyen fantasztikus kertészekkel beszélgetni! 2018-ban hasonló szellemben folytatása következik :-)

A hátsó kertben egy kotlóstyúk segítségével megsokasodtak a futókacsák. Idén a sápogó mamáknak nem volt kedve kotlani. Mire kitört a nyár, az ifjak még kacsatraktorban legeltek tyúkanyójukkal, mikor az összes öreget egy éjszaka alatt lenyakazta és széthordta a kertben egy játékos ragadozó. Az év zárómérlege: 3 tinikacsa mostohaanyájukkal. Idén gyöngyöstelepítés következik a kellő hangulat - és hangzavar - megteremtése érdekében.

Talán már kiderült, hogy van pár téma, ami valami elemi erővel rögzült kicsi lelkemben, mint például a gyógynövények, vetőmag-önellátás, ehető vadgizgazok kérdésköre. Az elmúlt évben újabb virágszál nőtt ehhez a csokorhoz, ami ugyan eddig is lappangott, ki-kitört, de igazán mánia most vált belőle: a gombák. Most nem mesélek róluk, annak ma nem érnék a végére, ide csak annyi tartozik velük kapcsolatban, hogy valami csoda folytán (és egy intenzív tanfolyam után) sikerült letennem a gombaszakellenőr vizsgát. Első reakcióm a "hogyacsudábamentemát?" sóhaja után az a szent meggyőződés lett, hogy "nnna, most kezdődik az az időszak, amikor elkezdem IGAZÁN tanulmányozni őket". A gombák varázsvilágát. Ééééés most jön az, amiért eldicsekedtem az új mániával: ezt a tanulási folyamatot be fogjuk építeni az Alapítvány idei programjába. A gyógynövény- és ehetőnövényes túrák mellett gombatúráink is lesznek csodálatos Bátor-közeli lelőhelyekre.

A kertben beérett nagyjából 20féle paradicsom, NÖDIKes tájfajta, magbörzés és családi örökség zöldségfélék, titokban megsúgom: a feketeretket és a tarlórépát még Karácsonykor is frissen szedtem :-) Jutott szüret az őzeknek-szarvasoknak is, így nem termett fejes saláta, cékla és futóbab - ezek kerültek a patások foga közé leginkább. A villanypásztort hiába tuningoltam fel két év komondorszőr-termésével, halk őzkacajjal kikerülték, és rávetették magukat a tájfajtáinkra :(

Utolsónak hagytam az év legnagyobb Banyatanyás eseményét, mert máig nem hiszem el, hogy megtörtént: családi támogatással sikerült hozzájutni a falu egyik legszebb régi parasztportájához. Ahol terveink szerint az Alapítvány kertelőséletmódos programjai mind helyet találnak végre. A kertjének egy részét eddig is mi műveltük közösségi alapon, így a fele elég régen méregmentesen éldegélt, de mostantól az egész telek  rendelkezésre áll a kertimanós-gyümölcskísérletezős-vetőmagtermesztős munkánkhoz. Habnak a torta tetejére jókora istálló is tartozik a portához, ami befogadja a lovat-csacsit-kecskét, ha elég nagyok leszünk hozzájuk, és alkalomadtán egy-egy dübörgős táncházzal is felkavarhatjuk a hídlás porát...

Ami nem annyira hab, de a házhoz tartozik, az az állapota. Tavaszra kiderül, hogy meg tudjuk-e erősíteni annyira, hogy szilárdan álljon a lábazatán, utána már "csak" vakolni és tetőjavítani kell rajta. Festeni. Szépíteni. Így a tervek között felsejdül egy-egy kaláka esélye is, ki fogom dobolni, csak figyeljetek :-)

És a kulipintyó azt is jelenti, hogy lesz lehetőség önkénteskedni, kertelni, nomádolni. erdőjárni minálunk bőven. Csak annyit kérünk, hogy előre mindent beszéljünk meg.

Hamarosan talpraáll régóta gyengélkedő honlapunk is, ott a stabil információk meglesznek, itt pedig folytatom a naplózós apróságokat.

Végére maradt, de a legfontosabb: hálásan köszönöm mindenkinek, aki velünk volt/van/lesz a munkánkban, rengeteg figyelmet, segítséget, lelki és anyagi támogatást kaptunk Tőletek, igyekszünk úgy dolgozni a Földanya és mindannyiunk egész-sége érdekében, hogy meg is érdemeljük.

Ragyogó új évet kívánunk!

Banya-Tanya Alapítvány