Kelnek a kerti szakmunkásaim. Kifelé a tojásokból. Heten indultak neki a Világnak keltetőből, egy fészekalja már Anyatás után sertepertél, a többiek még készülődnek a pihetollas vackaikban. Keményen tekernek kicsi fekete tappancsaikon, csodajó moziban van részem, amikor néha megállok leselkedni :-)

Apatás büszkén és harciasan őrzi őket. Ha mellettük kell elmennem, mert néha azért dolgom akad a kertben, rögtön hangosan brekegve közénk helyezkedik, nem merem elképzelni sem, hogy hangzana, ha valaki szinkronizálni tudná a mondanivalóját :-)

A cseppek mindig együtt mozognak, mint egy kis szurtos pihefelhő. Semmi apró mozgó jószág nincs tőlük biztonságban, de ha Anyatás jelez, azonnal bepörögnek a dunnahas alá...

Akad is veszély, és nem csak én a locsolókannával. A szomszéd macskák hegyesre fent fogakkal, csillogó szemekkel lesik, mikor férnek hozzá a prédához. Egyelőre működik a tollas testőrség, de nem tudom, ha elindul a többi tojó is a fészekaljakkal, Apatás hogy fogja győzni a rohangálást.

Én neki szorítok. Végülis futókacsa :-)